RR Standard Magyar/Deutsch

A napjainkban használatos, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) által
elfogadott fajtaleírás az alábbiakban olvasható.

RHODESIAN RIDGEBACK – FCI Standard Nr.146/1996.12.10./GB
(Magyarul: Rodéziai Ridgeback)

EREDET: Dél-Afrika.
A leírás a dél-afrikai Kennel Szövetség és a Zimbabwe Kennel Klub által készült.
Az alábbi jelenleg is érvényben lévõ fajtaleírást 1996. December 10-én publikálták elsõ ízben.

HASZNOSÍTÁS:
A Rodéziai ridgebacket a világ számos pontján használják még vadászkutyaként, de legfõképpen kiváló házörzõ és családi kutyaként ismert.
FCI OSZTÁLYOZÁS: 6-os fajtacsoport: Kopók, vérebek. (Kötelezõ munkavizsga: nincs.)

A FAJTA RÖVID TÖRTÉNELMI ÖSSZEFOGLALÓJA: Jelenleg a Rodéziai Ridgeback az egyetlen bejegyzett Dél-Afrikából származó õshonos fajta. Õseinek nyomára a dél-afrikai Fokföldön bukkanhatunk, ahol a kontinensre érkezõ korai telepesek kutyáival és a félig háziasított ridge-l rendelkezõ Hottentotta vadászkutyával keresztezõdött. Az akkori hajtóvadászatokon a kutyákat 2 vagy 3 fõs csoportokban alkalmazták, ahol a Rodéziai ridgeback vagyis Oroszlánkutya eredeti szerepe kiemelkedõ mozgékonyságának köszünhetõen, a nyom követése -fõképpen oroszláné- és a vad sakkban tartása volt a vadász megérkezéséig. Az eredeti fajtaleírást elsõként F.R.Barnes készítette Bulawayo városában Rodéziában 1922-ben, melynek alapjául a Dalmata leírása szolgált. Az elkészült fajtaleírást a Dél-Afrikai Kennel Szövetség 1926-ban jóváhagyta.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
A Rodéziai ridgebacknek megjelenésében egy jól kiegyensúlyozott, erõs, fejlett izomzatú, fürge, élénk, eleven, szimmetrikus alakú, nagy állóképességû és jókora sebességre képes kutya benyomását kell keltenie. A hangsúly a mozgékonyságon ,az elegancián és az egészségén van mindenféle hajlam nélkül a tömörségre ill. masszívságra. A fajta különlegessége a kutya hátán található ridge; melynek vonalában a szõr ellentétes irányban nõ a szõrzet többi részéhez képest.A ridge a fajta ‘címere’. A ridgenek jól körülhatároltnak, szimmetrikusnak és fokozatosan elkeskenyedõnek kell lenniek a tompor irányába. Közvetlenül a vállak mögött kell kezdõdnie és folytatódnia a csípõcsontig. A ridgenek rendelkeznie kell 2 egyforma koronával = szõrforgóval szemben egymással. Több szõrforgó nem lehet! A szõrforgók alsó vonala nem terjedhet lejjebb mint a ridge teljes hosszának egyharmada. A ridge szélességének jó átlagértéke 5 centiméter.

A hibás ridge-k leírása balról jobbra.

1. sor: a: nincs forgó a ridge-ben b: csak 1 forgó van, c: 3 forgó van, d: 2 szimmetrikus forgó van de +1 forgó van a ridge hosszanti vonalában, e: a korona duplázódik = 4 forgó lesz!, f: hegedû forma 4 forgóval, g: dupla felsõ rész 2-2 forgóval (Alíz kutyánk)
2. sor: a: túl rövid, b: elkeskenyedõ ridge, c: hullámos, nem egyenes a ridge, d: korrekt felsõ rész 2 forgóval de a ridge vonala asszimetrikus, e: túl hosszú a 2 forgó feletti rész, f: nem szemben helyezkedik el a 2 forgó, g: a ridge vonala több helyen kiugrik vagyis megtörik.

VISELKEDÉS, VÉRMÉRSÉKLET:

FEJ:

KOPONYAI RÉGIÓ:
Koponya:
A fej szélessége a fülek között, a távolság a nyakszirttõl a stopig, stoptól az orr végéig azonosnak kell lennie. Sík, a fülek között széles. Nyugalomban ránctalan.
Stop (homlok és az arcorr közötti hajlat):észszerûen, jól meghatározható. Nem képez egyenes vonalat az orr és a nyakszirtcsont között.

ARCORRI RÉGIÓ:
Orr: Az orr színe fekete vagy barna lehet. A fekete orr kísérõje a sötét szemszín, a barna orré pedig a borostyánsárga szemszín.
Arcorr: A pofa hosszú, mély és erõteljes.
Ajkak: Az ajkak tiszták, szorosan rásimulnak az állkapocsra.
Állkapocs, fogazat: Az állkapocs erõs, tökéletes komplett, ollós harapású fogazattal, azaz a felsõ fogazat szorosan fedi az alsó fogazatot, és az állkapocsra merõlegesen ülnek. A fogazat jól fejlett különösen a metszõfogak.
Arc: Az arc tiszta.
Szemek: Mérséklelten távol ülõek, kerekek, fényesek, szikrázóak, intelligenciát sugároznak, színük harmonizál a szõrzet színével.
Fülek: Kevésbé magasan tûzöttek, közepes méretûek, a fültõnél szélesek és fokozatosan elkeskenyednek és egy lekerekített pontban végzõdõek. A fejre simulónak kell lenniük.

NYAK:

Korrektül hosszúnak kell lennie, erõs és ‘ránctalan’.

TEST:
Hát: Erõteljes.
Csípõ: Erõs, izmos, kissé ívelt.
Mellkas: Nem túl széles, de nagyon mély és öblös, a könyökig ér. Oldalnézetbõl látható a mellkas elülsõ része. A bordák mérsékelten íveltek, és sohasem hordós ívûek.

FAROK:
A tövénél erõs és fokozatosan elkeskenyedik, egyöntetû, mérsékleten hosszú. Se nem túl magasan vagy alacsonyan tûzött, enyhén görbített, sohasem kunkorodó.

VÉGTAGOK:
MELLSÕ VÉGTAGOK: A mellsõ lábaknak tökéletesen egyenes vonalúnak kell lenniük, erõsnek, és jó csontozatúnak, a könyökök pedig szorosan a test mellett. Oldalnézetbõl a mellsõ lábak szélesebbnek tûnnek mint szembõl.
Vállak: A vállak szárazak, jól izmoltak.
Lábtõ: Erõs, enyhe ívvel.

HÁTSÓ VÉGTAGOK: A hátsó lábak izmai szárazak, jól körülhatárolhatóak.
Térd: Jól forduló térdkalács.
Csánk: Erõs, viszonylag lent helyezkedik el.

LÁBAK: A lábak szilárdak és legömbölyítettek, boltozatos lábujjakkal és erõs, rugalmas talppárnákkal. Az ujjak és a talppárna közötti részt szõr védi.

JÁRÁS, MOZGÁS:
Egyenesen elõre haladó, kötetelen és élénk.

SZÕRZET:
TÍPUSA: Rövid, sûrû, sima és fényes de sohasem bolyhos vagy selymes.

SZÍNE: A halvány búzaszíntõl a vöröses búzaszínig. Egy kevés fehér a mellkason és a lábujjakon megengedett de túl sok fehér szõr nem kívánatos az alábbi helyeken: a hason, és a lábujjak felett. Sötét pofa és fül megengedett. A fekete szõr a szõrzetben kifejezetten nem kívánatos.

MÉRET ÉS TESTTÖMEG:
Marmagasság: Kanoknál: 63-69 cm.
Szukáknál: 61-66 cm.
Súly: Kanoknál: 36,5 kg.
Szukáknál: 32 kg.

HIBÁK:
Bármilyen eltérés a fent megjelölt pontoktól hibát jelent, hogy ezeket milyen komolynak ítéljük meg az függ annak mértékétõl.

Megjegyzés:

A kanoknak jól láthatóan két kifejlett herével kell rendelkezniük a herezacskóban elhelyezkedve.

Forrás:
FCI
Fordította és a ridge típusokról a rajzokat készítette: Kertész Melinda.
(C) Minden jog fenntartva!

FCI Standard

FCI-Standard Nr. 146/07.08.1998/D: Rhodesian Ridgeback

Übersetzung: Jochen H. Eberhard

Ursprung:

Südliches Afrika, Standard erstellt von der Kennel Union des Südlichen Afrika
und dem Simbabwe Kennel Club.

Datum der Publikation des gültigen Original-Standards: 10.12.1996

Verwendung:

Der Rhodesian Ridgeback wird noch immer zur Jagd von Wild in vielen Teilen der Welt verwendet, aber wird besonders geschätzt als Wachhund und Familienmitglied.

Klassifikation FCI:

Gruppe 6 Laufhunde, Schweißhunde und verwandte Rassen
Sektion 3 Verwandte Rassen, Ohne Arbeitsprüfung

Kurzer geschichtlicher Abriss:

Der Rhodesian Ridgeback ist gegenwärtig die einzige anerkannte Rasse, die dem südlichen Afrika entstammt. Seine Ahnen können zurückverfolgt werden zur Kapkolonie, wo sie sich sowohl mit den Hunden der frühen Pioniere vermischten, als auch mit den halbdomestizierten Hottentottenhunden, die einen Rückenkamm hatten. Meist in Gruppen von zwei oder drei Hunden jagend, war die ursprüngliche Aufgabe des Rhodesian Ridgeback, Großwild, hauptsächlich Löwen, aufzuspüren und mit großer Behendigkeit am Stand zu halten, bis der Jäger herangekommen war. Der Originalstandard, von F.R.Barnes 1922 in Bulawayo, Rhodesian, aufgestellt, gründete auf dem Dalmatiner-Standard und wurde von der Kennel Union des Südlichen Afrika 1926 anerkannt.

Allgemeines Erscheinungsbild:

Der Rhodesian Ridgeback sollte einen ausgewogen gebauten, starken, muskulösen, wendigen und aktiven Hund darstellen, symmetrisch im Profil und bei mittlerer Geschwindigkeit äußerst ausdauernd. Das Hauptaugenmerk ist auf Beweglichkeit, Eleganz und funktionale Gesundheit ohne Tendenzen zu einer massigen Erscheinung zu legen. Die Besonderheit der Rasse ist der Rückenkamm (<<ridge>>), der dadurch entsteht, dass die Haare in Gegenrichtung zu der am übrigen Körper wachsen. Der Rückenkamm ist das Wappenzeichen der Rasse. Der Rückenkamm muss klar abgegrenzt sein, symmetrisch und zu den Hüfthöckern hin schmaler werden. Er muß unmittelbar hinter den Schultern beginnen und bis zu den Hüfthöckern reichen. Der Rückenkamm darf nur zwei Wirbel (<<crowns>>) aufweisen, die dieselbe Form haben und einander gegenüber liegen. Die Unterkante der Wirbel darf nicht über das obere Drittel des Rückenkamms hinausgehen. Ein guter Durchschnittswert für die Breite des Rückenkamms ist 5 cm (2”).

Verhalten/Charakter (Wesen):
Würdevoll, intelligent, Fremden gegenüber zurückhaltend, aber ohne Anzeichen von Aggressivität oder Scheue.

Kopf

Oberkopf:

Schädel:
Sollte von mittlerer Länge sein (Breite zwischen den Behängen, Entfernung vom Hinterhauptstachel bis zum Stirnansatz, vom Stirnansatz bis zur Nasenspitze sollten gleich sein), flach und breit zwischen den Behängen, in entspannter Haltung keine Faltenbildung am Kopf.

Stop:
Der Stirnansatz sollte recht gut markiert sein: Das Profil darf nicht in einer Geraden vom Hinterhauptstachel zur Nasenspitze verlaufen.

Gesichtsschädel:

Nasenschwamm:
Die Nase sollte schwarz oder braun sein. Eine schwarze Nase sollte mit dunklen Augen, eine braune Nase mit bernsteinfarbenen Augen einhergehen.

Fang:
Der Fang sollte lang, tief und kräftig sein.

Lefzen:
Die Lefzen sollten straff sein und an den Kiefern anliegen.

Kiefer/Zähne:
Starker Kiefer, mit einem perfekt schließenden und vollständigen Scherengebiss. Das heißt, dass die obere Schneidezahnreihe die unteren Schneiderzähne dicht übergreift und und die Zähne senkrecht im Kiefer stehen. Die Zähne müssen gut entwickelt sein, besonders die Eck- oder Fangzähne.

Backen:
Keine Backen.

Augen:
Sollten mäßig weit voneinander eingesetzt sein, rund, klar und funkelnd, mit intelligentem Ausdruck. Ihre Farbe soll mit der Fellfarbe harmonieren.

Behang:
Sollte ziemlich hoch angesetzt sein, von mittlerer Grösse, recht breit am Ansatz und sich zu einer abgerundeten Spitze verjüngen. Er sollte dicht am Kopf anliegend getragen werden.

Hals:
sollte ziemlich lang sein, kräftig und ohne lose Kehlhaut sein.

Körper

Rücken:
Kraftvoll.

Lenden:
Stark, muskulös und leicht gewölbt.

Brustkorb:
Sollte nicht zu breit, aber sehr tief und geräumig sein; der tiefste Punkt des Brustbeines sollte in Höhe des Ellenbogenpunktes liegen.

Vorbrust:
Sollte von der Seite sichtbar sein.

Rippen:
Mäßig gewölbt, niemals tonnenförmig

Rute:
Am Ansatz kräftig, zur Rutenpitze hin allmählich dünner werdend, nicht grob. Von mäßiger Länge, weder zu hoch noch zu tief angesetzt, leicht gebogen getragen, aber niemals geringelt.

Gliedmaßen:

Vorderhand:
Die Vorderläufe sollten vollständig gerade sein, stark und mit kräftigen Laufknochen, die Ellenbogen am Rumpf anliegen. Von der Seite gesehen sollte der Vorderlauf breiter sein als von vorne gesehen. Starke Vorderfußwurzelgelenke, Vorderfuß leicht geneigt gestellt.

Schultern:
Die Schultern sollten sich schrägliegend klar abzeichnen und, muskulös, große Geschwindigkeit erahnen lassen.

Hinterhand:
Die Bemuskelung der Hinterhand sollte schlank sein, die Knie gut gewinkelt, der Hintermittelfuß kurz.

Pfoten:
Rund, mit eng aneinanderliegenden und gut gewölbten Zehen.

Gangwerk:
Mit gutem Raumgriff, frei und rege.

Haarkleid:

Haar:
Sollte kurz und dicht sein, glatt und glänzend im Aussehen, aber weder wollig noch seidig.

Farbe:
Hellweizenfarben bis rotweizenfarben. Ein wenig Weiß an der Brust und an den Zehen ist statthaft, ausgedehnte weiße Behaarung hier, am Bauch oder oberhalb der Zehen ist unerwünscht. Ein dunkler Fang und dunkle Behänge sind statthaft. Zu viele schwarze Haare im ganzen Fell sind äußerst unerwünscht.

Größe und Gewicht:

Die erwünschten Widerristhöhen sind:
Rüden: 63,0 cm (25”) bis 69,0 cm (27”)
Hündinnen: 61,0 cm (24”) bis 66,0 cm (26”)

Gewicht:
Rüden: 36,6 kg (80 Ibs)
Hündinnen: 32,0 kg (70 Ibs)

Fehler:
Jede Abweichung von den vorgenannten Punkten muss als Fehler angesehen werden,
dessen Bewertung im genauen Verhältnis zum Grad seiner Abweichung stehen sollte.

N.B.:
Rüden müssen zwei offensichtlich normal entwickelte Hoden aufweisen, die sich vollständig im Skrotum befinden.